Sokan úgy ítélték meg, a magyar együttesnek – kis szerencsével – akár még a feljutásra is lehet esélye, ugyanakkor a korábbi klasszis játékos, Kangyal Balázs már a vb előtt úgy fogalmazott, annak is örülne, ha nem esnénk ki. Az igazság valahol félúton van. A magyar jégkorongsport ugyanis jelentős generációváltáson megy keresztül, így a most megszerzett hat pont a realitást mutatja.

A minimális elvárás a csapattal szemben a bent maradás volt, és azt már előzetesen lehetett tudni, Dél-Korea legyőzésével ez elérhető. Az első meccsen ennek megfelelően besöpörték a győzelmet Hetényiék, de kísértett a tavalyi budapesti meccs, hiszen 4-0-ról és 6-1-ről sikerült „izgalmassá” tenni a meccs végét.

A folytatásban a vb leggyengébb teljesítményét nyújtva asszisztáltunk az ukránok sima győzelméhez, majd egy „vállalható” vereség következett a szlovénokkal szemben. Az igazán szomorú, hogy egyik meccsen sem sikerült gól lőnünk.

Ausztria ellen a vb talán legjobb teljesítményét nyújtva – előbb kétgólos előnyt elherdálva, majd hatalmas energiákat mozgósítva - sikerült döntetlenre hozni a meccset, a hosszabbításban azonban ők jobban sáfárkodtak az emberelőnyükkel, ami a győzelmüket jelentette számukra.

A záró fordulóban úgy állhattunk oda a japán meccshez, hogy nekik a győzelem a biztos feljutást jelentené, míg számunkra már nem volt tétje a találkozónak. A magyar csapat azonban hatalmas küzdőszellemről tett tanúbizonyságot, és háromszor is egyenlítve harcolta ki a ráadást, majd végül Vas Márton pazar büntetőinek köszönhetően a győzelmet is megszerezte. Összességében elmondható, a magyar együttes hozta a kötelezőt, de a 2008-ashoz hasonló nagy bravúrra még várni kell.

fotó:sport.hir24.hu forrás:sportrajongo.hu/molcsapat.hu