Az első mérkőzésen eleinte fej-fej mellett haladt a két csapat, aztán az ötödik párban háromtalálatnyi előnyhöz jutottak a magyarok, a következő asszóban viszont ez mindjárt el is olvadt. Két egytusos ukrán győzelem jött a sorban, így Boczkó 27-29-es állásnál ment fel a pástra Anatolij Herejjel szemben. Eleinte ritkán tudta megszúrni ellenfelét, miközben nőtt a különbség (32-39), de a végén rátalált az eredményes akcióra - rárontott Herejre és egyszerű tust adott -, ennek következtében 43-43-ra egyenlített úgy, hogy 15 másodperccel a vége előtt még 37-41 volt az állás. A vívóidő lejárt, a hosszabbításban Boczkó ugyanazzal próbálkozott, ami addig bejött, de lerohanásába ezúttal beleszúrt az ukrán vívó.
A hetedik helyért a dánokkal kellett vívni, akik nagyon fel voltak dobva attól, hogy a nyolcaddöntőben legyőzték a venezuelaiakat, majd szoros mérkőzéseket vívtak a svájciakkal és az olaszokkal. A magyarok keretbe foglalták a helyosztót, az első kettő és az utolsó kettő asszót elveszítették, így hiába fordítottak az összecsapás közepén, végül vesztesen voltak kénytelenek elhagyni a pástot.
A címvédő magyar válogatottnak nem sikerült ez az év, az Eb-n hetedik lett - tíz világverseny után az volt az első, amelyen nem nyert érmet -, a vb-n pedig nyolcadikként zárt.
Udvarhelyi Gábor fegyvernemi vezetőedző szerint valahol kódolva volt egy ilyen szereplés, mint mondta: „éppen a nagy számok törvénye, az életkor és a bennünket szezon közben sújtó páratlan sérüléssorozat okán.”
„Ma nagyon ingadozó formát nyújtottak a srácok, mindenkinek akadt jobb és rosszabb pillanata. Rédli Andris a dánok elleni meccsig veretlen maradt, ugyanakkor egy jó Imre Gézára és Boczkó Gáborra feltétlenül szükségünk van. Visszamenőleg sem válogatnék másként, egyelőre ez a legerősebb csapatunk. Ugyanakkor újraépítkezni és építkezni kell. Többet és másként fogunk dolgozni, már alakul a fejemben a kép, de alszom rá néhányat. Szeptemberben szeretném a srácok és az elnökség elé terjeszteni.” - összegzett Udvarhelyi.
(fotó: sport.hir24.hu, forrás: MTI)
