- "A karrierem jóval hosszabb volt így, mint ahogy eredetileg terveztem. A közös öröm és az élményekben gazdag évek hosszabbították meg. Szép is volt, és elég is volt, főleg a rengeteg kihívás. Elégedettség tölt el.” – mondta Leganger a www.vg.no norvég portálnak.
A magyar szurkolók egy megnyugtató sóhajjal vehetik tudomásul a hírt, mely szerint Leganger nem roncsolja tovább a kézilabda barátok idegeit. A klasszis kapus számos alkalommal tört borsot az orrunk alá mind klubszinten, mint válogatott eseményeken. Szerencsénkre, talán a legfontosabb meccsen, a 2000-es olimpia elődöntőjében nem tudott csapata játékán igazán lendíteni, így a magyar női kézilabda-válogatott – a szenzációsan játszó Radulovics Bojana vezetésével – 29-23-ra győzött, és bejutott a döntőbe.
Leganger az 1993-as, hazai rendezésű világbajnokságon robbant be a köztudatba, ahol Norvégia bronzérmet nyert. A norvég klasszisról elsősorban az emberfeletti győzni akarása, valamint a támadókat az őrületbe kergető mentális felkészültsége juthat eszünkbe, akit pályafutása során négyszer választottak meg az aktuális világbajnokság legjobb kapusának, egyszer a világbajnokság legjobb játékosának, a norvég válogatottal világbajnoki arany, ezüst –és bronzérmes, Európa-bajnok, klubcsapataival pedig háromszoros Bajnokok Ligája-győztes, és kétszeres ezüstérmes.
(Forrás: sporrajongo.hu/Fotó: handbalmagasinet.no)