Barátságos mérkőzéshez illően óvatosan kezdett mindkét csapat, de az "ismerkedős" perceket követően egyre bátrabban lendült támadásba is. Mindkét fél előtt egy-egy helyzet adódott, Szalai fejesét a szerb kapus bravúrral védte, míg Kostic ugyan betalált a magyar kapuba, de előbbi esetnél les, utóbbinál szabálytalanság miatt kifelé járt szabadrúgás. A két válogatott szervezettségét az is mutatta, hogy a védők rendre lesre állították a támadókat, így legfeljebb a szurkolóknak okoztak izgalmat a lehetőségek, amíg a játékvezető le nem fújta a szituációt. A magyarok mezőnyben egyenrangú partnerei voltak a vb-résztvevő riválisnak, de hátul Nagy Zsolt hibája miatt mégis a vendégek vonulhattak előnnyel az öltözőbe: bal oldali szerb szöglet után a túloldalon felfutó Mitrovic átvette a labdát, majd nagy erővel a rövid felső sarok irányába lőtt, de Gulácsi bravúrosan - a keresztléc segítségével - hárított, azonban a kipattanóhoz olyan szerencsétlenül ért hozzá Nagy Zsolt, hogy saját kapujába sodorta a labdát, amelyet már csak a gólvonalon túlról vágott ki Fiola (0-1).

A második félidőben sem változott a játék képe: Marco Rossi csapata méltó ellenfele volt a jobb erőkből álló szerb együttesnek, kifejezetten veszélyes akciókat is tudott vezetni, de a befejezésekbe rendre hiba csúszott, például Sallai 16 méterről tiszta lövőhelyzetben kétszer sem találta el a kaput. Az idő múlásával és a sokasodó cserékkel visszaesett a lendület és a színvonal is, a szerbek biztosan őrizték minimális előnyüket, sőt, egy ízben a magyar védelem majdnem megint összehozott egy gólt a vendégeknek, egyszer pedig, Aleksandar Mitrovic ziccerénél Gulácsi védett bravúrral. A hajrában a magyarok próbáltak nyomást gyakorolni a szerbekre, de inkább a labdavesztések utáni ellentámadások voltak veszélyesek, mígnem a hosszabbításban Schäfer András a kapufát találta el, a kipattanót pedig Szoboszlai Dominik nem tudta az üresen álló kapuba lőni, így maradt az egygólos vereség.