Jump to content

Klasszisok, akik soha sem voltak válogatottak – 2. rész

2014. 09. 11. 16:00

A magyar válogatott legújabb fiaskója után felerősödtek a hangok az összeállítással kapcsolatban. Amióta világ a világ és van labdarúgás az, hogy ki legyen válogatott és ki ne, örök vitatéma. A válogatottak összeállítását a szurkolók országtól függetlenül mindig kritizálják, játékosokat kérnek számon folyamatosan a kapitányon. Mostani összeállításunkban olyan labdarúgókról lesz szó, akik bár klasszisok voltak, mégsem kaptak soha meghívót, még a közvélemény nyomásának ellenére sem.

6. Steed Malbranque
10 éven át a Premier League meghatározó játékosa volt, szerepelt a Fulhamben, a Tottenhamben és a Sunderlandben miután elhagyta a Lyon együttesét, ahová 2012-ben visszatért és azóta is ott játszik. Több mint 200 mérkőzést játszott a PL-ben, tétmérkőzésen egyszer sem szerpelt a válogatottban. Nem csoda, posztján olyanok játszottak, mint Zidane, Micoud, Petit, Makélélé vagy Yuri Djorkaeff.

5. Sylvain Distin
Ő is a PL emblematikus figurája, megfordult a Newcastle a Manchester City a Portsmouth és az Everton csapatában. 400-nál is több mérkőzés, valamint FA Kupa győzelem van a háta mögött. Az Everton védője idén mondta le ironikusan a válogatottságot, holott soha sem kapott meghívót. Riválisai az évek folyamán a védelemben: Desailly, Silvestre, Thuram, Sagnol, Abidal, Gallas, Evra.

4. Stefan Klos
A német labdarúgás egyik legjobb kapusa, 17 éves karrierje során 13 díjat zsebelt be a Borussia Dortmund és a Glasgow Rangers csapatainak tagjaként, többek között BL-t nyert 1997-ben a BVB-vel. Pechére a Nationalelf kapuját abban az időben Andreas Köpke védte, majd Oliver Kahn, míg a cserespadon Hans-Jörg Butt és Jens Lehman ült.

3. Mikel Arteta
Az Arsenal spanyol csapatkapitánya igazi áldozata a spanyol aranygenerációnak. Egy ilyen játékos minden esetben stabil tagja lenne országa válogatottjának, ám ha olyanok vannak a posztján mint Mendieta, Sergi, Valerón, Luis Enriyue, vagy később Iniesta, Xavi, vagy Xabi Alonso, akkor nem lehet nagyon mit tenni. A rossz időben rossz helyen tipikus esete az övé.

2. Steve Bruce.
Több mint 700 mérkőzés két évtized alatt a Premier League-ben. Legszebb éveit a Manchester Unitednél töltötte, ő volt hosszú idő után az első angol játékos aki csapatkapitánya lehetett a Vörös Ördögöknek. Bajnokságot és FA Kupát nyert. Legenda, aki a válogatottban soha sem bizonyíthatott. Riválisai: Glen Hodle, Brian Robson, Gary Lineker, John Barnes, Chris Waddle, később David Platt, Paul Gascoigne.

1. Paolo di Canio
A Seri A-ban a Lazio emblematikus figurája, de játszott az AC Milanban, rövid ideig a Napoliban és a Juventusban is. Legeredményesebb éveit azonban a Premier League-ben töltötte, mégpedig a West Ham United együttesénél. 534 mérkőzésen játszott karrierje során ezeken 127 gólt rúgott a megalkuvást még hírből sem ismerő kőkemény játékos. Posztja szerint csatár, ott pedig a legjobb éveiben hatalmas volt a túljelentkezés, Del Piero, Zola és a hasonló nagyságok mellett nem rúghatott labdába.

(Forrás:sportrajongo.hu;purelyfootball/Fotó:manutd.com;dailymail.co.uk)