A francia kaput védő Hugo Llorisnak ez a találkozó volt a 19. világbajnoki mérkőzése, így az örökrangsorban utolérte a német Manuel Neuert, akivel így holtversenyben a legtöbb vb-meccset játszott kapussá vált.

Remekül sikerült a rajt a címvédő csapatnak, amely nagyon hamar megszerezte a vezetést, ezzel pedig rákényszerítette a védekező felállásban kezdő afrikai ellenfelét arra, hogy erőltesse a támadásokat. A marokkóiak a bekapott gól előtt és után sem illetődtek meg, előbb egy távoli lövést kellett oldalra ütnie Llorisnak, majd Zijecs lőtt kapu mellé egy jó kiugratás után ígéretes helyzetből. Nem késett sokat a francia válasz, Giroud a védőjének hibáját kihasználva 13 méterről a bal oldali kapufát találta telibe. A félidő derekán mindkét együttes lendülete alábbhagyott, emiatt csökkent az iram, és megszaporodtak a kisebb, jellemzően taktikai jellegű szabálytalanságok. A hajrához közeledve Tchouameni indult meg a középen megszerzett labdával, és remekül ugratta ki a bal oldalon szédületes sebességgel elfutó Mbappét, a sztárcsatár azonban ezúttal nem tudta a kapuba továbbítani a labdát, az ismétlést pedig Giroud pörgette kapu mellé. Fáradni látszottak a marokkóiak, így a játékot ebben a szakaszban a franciák irányították, amint pedig az ellenfél visszaszorította őket a saját térfelükre, azonnal a labda megtartására törekedtek és az alapoktól kezdték újra felépíteni az akciójukat. A lefújáshoz közeledve el-Jamik szöglet utáni ollózós mozdulattal lőtt kapufája okozott riadalmat a francia drukkerek körében, de a kétségtelenül parádésan kivitelezett lövés nyomán nem került a hálóba a labda.

A szünetben másodszor kellett kényszerű cserét végrehajtania Walid Regragui marokkói szövetségi kapitánynak, így az előzetesen kijelölt ötfős védelem jelentősen átalakult: Nájef Aguerd helyén eleve Dari kezdett, aztán Száisz, majd Mazrauj helyére is másik játékost kellett pályára küldenie az észak-afrikaiak szakmai stábjának. A második félidőt nagyon visszafogottan kezdték a franciák, míg Marokkó nagy hangsúlyt próbált fektetni a támadásokra. Az első tíz percben már-már beszorultak a kapujuk elé a franciák, a marokkóiaknak pedig többször is jó esélyük volt az egyenlítésre, de a sikeres befejezés rendre elmaradt. Didier Deschamps együttese szabadrúgásokból próbálhatott meg veszélyeztetni, de nem tudta növelni az előnyét, miközben a rivális olykor-olykor kifejezetten kreatív támadásokkal igyekezett átjátszani a francia védelmet, ennek ellenére 15 perccel a vége előtt még mindig egygólos hátrányban volt.

A hajrában a csereként beállt Kolo Muaninak köszönhetően kétgólosra nőtt a címvédő előnye, amely így összességében megérdemelten, a meccset szinte végig kézben tartva vívta ki a döntőbe kerülést.