A Forma-1 egyik aranyszabálya: a csapattársad a legnagyobb ellenfeled. Igaz, ez nem mindig volt így. Az ötvenes években nemhogy bevett szokásnak számított az 1-es, illetve 2-es számú versenyzők meghatározása és a csapatutasítás alkalmazása, de a 2-es számú pilóta adott esetben köteles volt az autóját is átadni az 1-es számúnak, ha annak valami technikai gondja akadt. Peter Collins pontosan így adományozta az 1956-os világbajnoki címet Juan-Manuel Fangio-nak.
Később sem durvult el nagyon a helyzet. A csapattársak, akik gyakran egymással küzdöttek a vb-címért, jó viszonyt ápoltak egymással, gondoljunk csak Jim Clarkra és Graham Hillre. De még 1979-ben is, a Ferrari akkori két pilótája, Gilles Villeneuve és Jody Scheckter sem voltak rosszban, hiába küzdöttek mindketten a titulusért. Három évvel később már egészen más volt a helyzet a Ferrari háza táján Villeneuve és akkori csapattársa, Didier Pironi között. Ellenségeskedésüket azonban nem külső tényezők, hanem személyes ellentétek alakították (elsősorban az emlékezetes imolai futamon, ahol Pironi az előzetes egyeztetést sutba dobva nyert).
A ’80-as években már több összetűzés akadt a paddock-ban, mint korábban, Alan Jones kontra Carlos Reutemann, Rene Arnoux kontra Alain Prost, Nelson Piquet kontra Nigel Mansell, de az igazi „áttörést” Prost és Senna nemcsak versengő, hanem egy időben kifejezetten ellenséges viszonya jelentette. Ma is ez a legismertebb párharc a Forma-1-ben, még a sportágat kevésbé ismerők között is. Rengeteg anekdota született róluk, Senna halála után a róla készült filmben is kiemelt figyelmet kapott kettejük küzdelme és persze a Forma-1 is ekkor vált igazán ismertté.
Azóta meglepően kevés csapaton belüli rivalizálásról számolhatunk be, ezeknél azonban már nyoma sincs barátkozásnak: 1996-ban Damon Hill és Jacques Villeneuve a Williams-nél, a brit az év nagy részében lépéselőnyben volt az elsőéves Villeneuve-vel szemben, nem volt igazán kiélezett a küzdelmük. 2007-ben Alonso és Hamilton a McLarennél, 2009-ben Button és Barrichello a Brawnnál és 2010-ben Vettel és Webber a Red Bullnál mind-mind közel kerültek a végső győzelemhez, de mind a három összecsapásban részt vett egy vagy több más csapatbeli ellenfél is. Nem véletlen, hogy most sokakban az 1988-as év sejlik fel, amikor a McLaren-Honda 16 futamból 15-öt nyert meg. Idén a Mercedes tizenegyből kilencnél jár.
Sok párharc nem jut el odáig, hogy igazán nagy figyelmet kapjon. Gondoljunk csak a Ferrari idei kettősére, az Alonso-Raikkonen párosra. Mindenki várta kettejük összecsapását, de csak kevesen feltételezték, hogy a harc csak a pontszerző pozíciókért folyik és talán sosem fog kibontakozni. Ellenben itt van nekünk a Hamilton-Rosberg csata és az év hátralevő nyolc versenyén még biztosan lesz miről beszélni velük kapcsolatban.
A bajnoki finálé pedig izgalmasabb lehet, mint valaha.
(fotó: sport365.hu)
