Mika Hakkinen 1991-ben debütált a Forma-1-ben a Lotus-Judd csapatnál. Első pontjait a San Marino-i Nagydíjon szerezte meg, ahol ötödikként ért célba. Egy évvel később rendszeresen az első hatban végzett, legjobb eredménye a francia és a magyar versenyen begyűjtött negyedik pozíció volt.

1993-ban kezdődött meg hosszú kapcsolata a McLarennel, ahol előbb teszt-, majd Michael Andretti menesztése után állandó pilótává vált. Első mcLarenes futamán jobb helyről indulhatott, mint a háromszoros világbajnok Ayrton Senna, a következő alkalommal pedig életében először állhatott fel a pódiumra, Japánban végzett harmadikként.

1995-ben az idényzáró ausztrál versenyen Hakkinen kis híján végzetes balesetet szenvedett, életét csak a helyszínen hamarjában elvégzett gégemetszés mentette meg. 1996-ban került a McLarenhez David Coulthard, akivel 2001 végéig voltak csapattársak, ezt a rekordot később a Schumacher-Barrichello kettős is csak beállítani tudta. 1997 keserédes év volt: míg Coulthard két futamot is nyert (Melbourne, Monza), Hakkinen háromszor is az élről kényszerült kiállni (Silverstone, Spielberg, Nürburgring), de az utolsó jerezi versenyen Coulthard előzékenységének köszönhetően a finn megszerezte élete első győzelmét.

1998-ban aztán nem volt megállás. Bár Ausztráliában Coulthard ismét maga elé engedte, Hakkinen ezt követően Brazíliában, Spanyolországban, Monacóban, Ausztriában, Németországban, a Nürburgringen és végül Japánban is győzött és óriási csatában legyőzve Michael Schumachert, világbajnok lett. A címvédés a vártnál nehezebben ment, Hakkinen 1999-ben kétszer is vezető helyről esett ki saját hibájából (Imola, Monza) és a McLaren műszakilag sem volt a topon, öt győzelmet aratva (Interlagos, Barcelona, Montreal, Hungaroring, Suzuka) a finn begyűjtötte második vb-címét.

2000-ben hiába nyert magabiztosan Spanyolországban és Ausztriában, hiába szerzett győzelmet a briliáns magyarországi rajttal és a máig emlékezetes belgiumi előzéssel, nem jött össze a triplázás, 2001 pedig egyenesen katasztrofálisra sikerült. A McLaren az első hét futamon ötször mondta be az unalmast, Hakkinen pedig belefáradt a Forma-1-be és inkább családjával szeretett volna több időt tölteni, ezért az idény végén (egy silverstone-i és egy indianapolis-i győzelemmel a háta mögött) visszavonult.

Később még elindult a DTM-ben is, ahol három év alatt három győzelmet aratott, majd az aktív versenyzés után menedzsernek állt (protezsáltjai között találjuk Valtteri Bottas-t is) és a Johnny Walker „Sose igyál, ha vezetsz!” kampányának nagykövete lett.

Mika Hakkinent sokan szeretik és elismerik, de a legnagyobb dicséret talán Michael Schumacher szájából hangzott el: „Hakkinen volt a legjobb és legnehezebb ellenfelem a karrierem során. Kölcsönösen tiszteltük egymást, a rivalizálásunk pedig kizárólag a pályán zajlott.”

(fp)

(fotó: theformula1.com, forrás: sportrajongo.hu)