Nyilvánvaló, hogy azok közül, akiktől a fenti (természetesen csak kitalált) idézet elhangzik, a legritkább esetben kerül ki fanatikus Forma-1-rajongó. Akik nem ássák bele magukat mélyebben az autó- és motorsportokba, azoknak megmarad ez a sztereotípia, és az ő nézőpontjukból tekintve ez rendben is van. Nekik csak a káoszversenyek jelentik a kivételt, esetleg egy kis esővel megspékelve, amikor legalább a sok kicsúszáson, megpörgésen és baleseten szórakozhatnak, hovatovább lehet, hogy egy ismeretlen arc lesz a győztes.

Aztán ott van az ellenpontot képviselő szurkoló, aki (szinte) mindent tud erről a sportágról, gyakran önjelölt szakértővé lép elő kisebb-nagyobb körökben. Számára minden verseny izgalmas, még az is, ahol konkrétan nem történik semmi (2002 vagy 2004 jó F1-es példa, de akár a 2007-es szezon első fele), főleg ha van kedvenc pilótája, egy futamot sem hagy ki.

Minden verseny izgalmas és szinte egyik sem az. A megoldás valahol középtájon keresendő és közelítsük meg kicsit másképp ezt a kérdéskört! Szorítkozzunk csak a Forma-1-re! A kezdetek óta sok minden történt a világbajnokságon és – immáron 65 éves „tapasztalattal” a hátunk mögött – kijelenthetjük, hogy az izgalom elmaradhatatlan velejárója ennek a szériának. Jöhetett bármilyen éra, dominálhatott bárki akár éveken át, a kiegyensúlyozottság és vele együtt az izgalmas versenyek előbb-utóbb visszatértek a Forma-1-be. Legfeljebb csak ki kellett várni őket.

Azt sem árt tisztázni, hogy nem lehet minden futam izgalmas. Egyrészt ha minden nagydíj az, akkor végső soron egyik sem lesz az. Az izgalmas versenyek mindig is „kisebbségben” voltak az évadban (egy idényre ha 5-6 ilyen futam jut, az már nagy kincs), ezt el kell fogadni, ez a természetes.

Megint más kérdés, hogy a lerágott csontnak számító segédeszközök (KERS, ERS, állítható hátsó szárny stb.) nem teszik-e tönkre a szórakozásunkat? Vajon a mesterséges izgalom ugyanannyit ér, mint a spontán? Konkrét példával élve: mennyiben volt jobb/rosszabb a 2011-es Török Nagydíj, ahol kismillió előzést láthattunk az állítható hátsó szárnynak köszönhetően, mint mondjuk a 2003-as brazíliai káosz?

A választ mindenki döntse el maga! Ez is éppolyan szubjektív dolog, mint az izgalmas és unalmas versenyek megítélése nagy általánosságban.

(fp)

(fotó: planetformula1.com, forrás: sportrajongo.hu)