Az a versenyző, akit az új Valentino Rossinak tartanak azóta, hogy élete első világbajnoki idényében, a hatodik futamán, mindössze tizenöt évesen dobogóra állt Doningtonban, olyasmit produkált idén, ami csak nagyon keveseknek sikerült: 10 nagydíjból 10 győzelem, ez volt Marquez mérlege Indianapolis után. Következett Brno, nem volt tökéletes a Repsol Honda, az ifjú spanyolnak be kellett érnie egy negyedik hellyel, de Silverstone-ben ismét győzött.
És azóta mi van?
Nem sok, az idény első feléhez képest szinte semmi. Motegiben egy második hellyel megszerezte második királykategóriás vb-címét, de a Silverstone óta eltelt négy versenyen háromszor bukott. Ő, aki 2013 eleje (amióta a MotoGP-ben fut) mindössze egyszer esett el versenyen (tavaly Mugellóban).
A pódiumról is csupán kétszer csúszott le ezen kívül, a fent említett brnói futamon és 2013-ban Phillip Islanden – úgy látszik, ez a pálya nem fogadja kegyei közé Marquezt, idén sem ért el jó eredményt itt –, amikor időn túl cserélt motort és megbüntették.
Idén az első tíz versenyen minden körülmények között ő volt a legjobb. Katar: sérülés, nagy csata Rossival. Mugello: nagy csata Lorenzóval. Assen: esőkáosz. Sachsenring: boxutcai rajt. Sehol egy megingás, sehol egy balul sikerült verseny, bukás legfeljebb edzéseken. Ehhez képest…
Misano: Marquez üldözi Rossit, saját elmondása szerint minél hamarabb be akarja biztosítani a bajnoki titulust, egy lassú jobbosban elfekteti a motort. Aragon: Marquez feleslegesen kockáztat a győzelemért, csapattársához, Pedrosához hasonlóan elcsúszik az egyre nedvesebb pályán. Motegi: második hely. Phillip Island: nagy előnnyel vezet az egymással hadakozó Yamahák előtt, de az egyik féktávon ismét kicsúszik alóla a motor.
Mi történt? Marquez ennyire elkényelmesedett volna? Vagy őt is utolérte, igaz, jóval később, mint az átlagos zöldfülűeket, az újoncok pechszériája, amikor szinte mindig a kavicságyban/bukótérben kötnek ki? Emlékezzünk csak Jorge Lorenzo 2008-as debütálására: dobogós helyezések sora, harmadik futamán, Estorilban megvan az első győzelem is, aztán bukások hosszú sora.
A kétszeres bajnoknak még van két dobása (Sepang, Valencia), hogy megrázza magát és ne feltétlenül keserű szájízzel zárja 2014-et. Már nincs mit kockáztatnia. Persze lehet, hogy pont ezért tehet és tesz fel egy lapra mindent. Ez a versenyzés (egyik) lényege. De főleg egy olyan sportágban, ahol nagyon könnyen megsérülhet az ember – és a végzetes tragédia sem kizárt – nem biztos, hogy érdemes ennyit reszkíroznia.
(fp)
(fotó: gpone.com, forrás: sportrajongo.hu)
